A MAHJONG egy régi, Kínából származó logikai játék. Sokan Konfucius, kínai filozófustól eredeztetik, mondván, a köveken található jelek mind filozofikus értékûek, így a játék is kr.e. 500-ban születhetett meg. A felsõ honõr kövek (a három sárkány) ugyancsak megegyeznek a három fõ erénnyel, amelyeket Konfucius hagyott örökül. Eszerint ezek a kövek jelentik a jóakaratot (piros közép - Hóng Zhōng), az õszinteséget (a jólét szimbóluma - Fā Cái) és a gyermeki jámborságot (fehér tábla - Bái Ban). Konfucius mítosza onnan is jöhet, hogy õ maga madarakat dédelgetett, nevelgetett, ami megmagyarázhatja azt, hogy a "mahjong" neve honnan jött (má què = veréb).
Sok történész hisz abban, hogy eredetileg ez egy kínai kártyajáték volt, a Mǎdiào, a korai Ming dinasztiából. Ezt a játékot 40 kártyalappal játszották, amelyek megjelenésükkel hasonlítottak a Ya Pei kártyajátékban használatos lapokkal. Ez a 40 kártyalap 1-tõl 9-ig van számozva, különbözõ mintával, és még hozzá jön négy, extra virág kártya. Ez teljesen megegyezik a mai mahjongkövek számozásával, bár a mahjongnak csak három fajta alappal rendelkezik, és, valójában, négy Ya Pei kártyacsomagot használ.
Még mindig vita van arról, hogy ki is találta ki ezt a játékot. Egy feltételezés szerint a kínai hadsereg tisztjei, akik a Tajping-felkelés alatt szolgáltak (1850-1864), hozták létre. Egy másik elmélet szerint egy sanghaji nemes találta ki, valamikor az 1870-75-ös évek Kínájában. Mások abban hisznek, hogy Níngbō-ból, egy kelet-kínai kikötõvárosból származó testvérpár alkotta meg a mahjongot az 1850-es évek körül, a Mǎdiào korábbi változatából.
Ez a játék tiltott lett a Kínai Népköztársaságban, mikor 1949-ben hatalomra jutottak. Az új kommunista vezetõség minden szerencsejátékot betiltott, amelyek kapitalista vonatkozásúak voltak. A Kulturális Forradalom után a játékot felelevenítették, és kiszedték belõle a szerencsejátékos elemeket, így aztán a tilalmat eltörölték 1985-ben. Ma kedvelt idõtöltés Kínában, és a többi, kínait beszélõ közösségben.
1895-ben, egy Stewart Culin nevû amerikai antropológus írt egy levelet, amelyben a mahjong is meg volt említve. Ez az elsõ ismert írásos feljegyzés a mahjongról, amelyet nem kínaiul írtak. 1910-re már rengeteg nyelven íródott beszámoló, beleértve a franciát és a japánt is. A játék 1920-ban jelent meg Amerikában, mikor az Abercrombie & Fitch elkezdte árusítani az elsõ mahjong-szetteket. A játék siker lett New Yorkban, és a cég tulajdonosa, Ezra Fitch, kiküldött megbízókat a kínai falvakba, hogy minden lehetõ darabot a játékból vásároljanak meg. Összesen 12,000 darabot adott el ez a cég.
A nevérõl
A játékot 'má què'-nak hívták, ami kínaiul azt jelenti, hogy 'veréb'. Ez a leginkább használatos név néhány dél-kínai dialektusban, például a kantoniban és a min nan-ban, csak úgy, mint a japánban. Mindamellett a mandarinul beszélõ kínaiak mára már 'má jiàng'-nak hívják. A Wu kínaiban (sanghaji dialektus és rokonai) 'mu tsiaŋ'-nak ejtik.
Pai pin-nek nevezik azt, mikor valaki viselkedését/reakcióját jellemezni akarják, mikor mahjong-ot játszik. A rossz pai pin azt jelenti, hogy valaki goromba, és mérges lesz, ha pénzt veszít, vagy kiabál mikor valaki más lassan játszik, stb, stb... Ezért gondolják páran azt, hogy mahjongozás közben az ember az igazi oldalát mutatja meg, így vissza kell fognia magát az embernek a tábla fölött, de ez nehéz. Ígyhát a jó pai pin egyenlõ a jó személyiséggel.
folytatása következik!
Modult készítette: Jie |